Honi Felderítés

Nemzeti hős, vagy csak egy átlagos kommunista gazember, akinek a legendáját ügyesen megfabrikálta a baloldali emlékezetpolitika? Tud-e olyat tenni egy hithű bolsevik, egy önkéntes NKVD-ügynök, Sztálin bizalmasa, a parasztság kifosztója, a svábok deportálója, amitől nemzeti hőssé válhat? És ha igen, Nagy Imre megtette-e? Az őt övező mítosz szerint egy történelmi pillanatban hátat fordított addigi kommunista meggyőződésének, és a nemzeti ügy, a függetlenség, a szabadságharc mellé állt. De mi lesz a mítosszal, ha Nagy Imre valójában mindvégig kommunistaként, a Párt hűséges embereként viselkedett, és nem állt át semmi mellé, csupán elvétette a lépést az egymást is fellógató kommunisták örök belharcában? Sebes Gábor, A Nagy Imre-mítosz című könyv szerzője mutatja be részletesen az egykori miniszterelnököt, a tétova embert, akinek a felakasztását Kádár elvtársi alapon is megbánta.

Trianonra mindig úgy nézünk, mint a mi történetünk egyik tragikus részére, amiből a tragédia valóban helytálló, viszont ez nem csak velünk történt. Ezúttal, ahelyett, hogy ismét elgyászolnánk magunkat, és szemrehányóan feltennénk a kérdést nyugat felé, hogy megérte-e földbe döngölni Magyarországot, fordítunk egyet a szemponton. Inkább szemrehányóan feltesszük a kérdést nyugat felé: megérte ennyire túlnyeretni a szomszédainkat? A soknemzetiségű Magyarország helyett létrehoztak három új, soknemzetiségű országot, egymáshoz erőltettek sem gazdaságilag, sem kulturálisan nem összetartozó vidékeket, és furán hangzik, de ezzel őket is hosszú időre kényszerpályára állították. Száz év távlatából már látható, hogy a román, szerb, és cseh/szlovák nemzetpolitika elsődleges célja a rablott föld magyartalanítása volt népirtással, elüldözéssel, kisemmizéssel, tönkretétellel bármivel, és csak ennek előrehaladt állapotában, amikor már etnikailag is birtokba veszik a megszerzett területeket, akkor kezdenek hozzá a fejlesztéséhez. Addig viszont egy évszázadon át csak sorvadt, balkanizálódott, amit elvettek Magyarországtól. Raffay Ernővel megnéztük, hogyan sáfárkodtak a szomszédaink a megkapott óriási erőforrásokkal, gazdasági lökettel.

Felfoghatatlan pusztítást végeztek a mongolok Magyarországon 1241–42-ben: az elfoglalt területek férfilakosságát elhurcolták és segédhadként besorozták a mongol hadseregbe, ahol hamar halál várt rájuk, a kezükbe került falvakat és városokat földig rombolták, a nőket és a gyerekeket pedig tömegével legyilkolták a lakóhelyükön. A vérfürdő, amivel a magyarság szembesült, egészen megdöbbentő; még a XX. századi népirtásokkal is simán állja az összevetést mind léptékében, mind kegyetlenségében, mind iparszerű végrehajtásában. Magyarország 2–3 milliós lakosságának feltehetően a negyede, de talán a fele is belehalt a tatárjárásba, az ország közepén – a későbbi Kunságban – szinte nem maradt élő ember a dúlás után. Amíg azonban idáig eljutottak a támadók, addig nekik is nagyon kemény útjuk vezetett, ők is igencsak sok katonát vesztettek a szívós magyar ellenálláson. De miért vonultak vissza olyan váratlanul? – régóta sokakat foglalkoztat ez a kérdés, amelynek a megválaszolásához egészen közel kerültünk a legújabb régészeti kutatások révén. Ezekből az is kiderült, hogy az Árpád-kori Alföldet nem olyan, kevés településsel tagolt pusztaként kell elképzelnünk, mint ma, hanem a Dunántúlhoz hasonlóan sűrűn lakott és művelt terület volt, és éppen a tatárjárás után kezdte el felvenni a ma is ismert képét. A korabeli Magyarországról, annak pusztulásáról és a mongolok eltakarodásának okairól Rosta Szabolcs régész mondott el érdekes részleteket a Honi felderítésben.

Hagyjuk a múltat, inkább lépjünk már túl rajta, és a jövőbe tekintsünk! – hányszor és hányszor hallottuk ezt! De mit tehetünk, ha a múlt levakarhatatlanul jön velünk? Mi közük a mai társadalmunkat sújtó párválasztási és családi problémák, indulatkezelési gondok, függőségek, hajléktalanság, öngyilkosságok jelentős részének a múlthoz? Hogyan nyomorította meg a történelem az egyént, de még az egyén gyerekeit, unokáit, dédunokáit is? A nemzeti sorscsapások kollektív emlékezetei között ott húzódnak a totalitárius diktatúrák, az etnikai tisztogatások, népirtások hosszú árnyékai, amelyek teljes családok életét tették tönkre, nemzedékeken átörökítve, rengeteg esetben mindmáig. Nincs ennél velünk élőbb történelem, és ezt megtanulni sem elég. Ezt ki kell beszélni, amit Trianon, a magyarüldözések, a holokauszt, a deportálások, a kommunista terror okoztak az áldozatok lelkében, mert a meggyötört emberek nagyon sokszor csak meggyötört gyerekeket tudtak felnevelni, akik szintén meggyötört gyerekeket neveltek fel… Bern Andrea családfakutató történész megdöbbentő dolgokat mondott el a műsorban a transzgenerációs traumák pusztító jelenlétéről.

Akik a magyarság önbecsülésébe akarnak gázolni, rendszeresen próbálják kollektíven ránk sütni a bűnös nemzet bélyegét a magyarországi holokausztért. A kényszerpályán sodródó, függetlenségét elvesztett, megszállt országunkban azonban senki sem szegülhetett szembe érdemben Hitler és végrehajtói akaratának. Még a gettókba zárt zsidóság hétköznapi életét megszervező zsidó tanácsokat is felhasználták a holokauszt véghezviteléhez, ők is ki voltak szolgáltatva a nácik kénye-kedvének és megdöbbentően pitiáner követelőzéseinek. A holokausztban részt vevő, kis létszámú magyar tettestárs mellett azonban nagyon sokan, a saját életük kockáztatása árán mentették az üldözött zsidókat, és az országban tapintható volt a németellenes hangulat. Hogy zajlott 1944 Magyarországán a náci népirtás, milyen belső törésvonalak osztották meg magát a zsidóságot is, és hogyan próbálta Horthy megmenteni a budapesti zsidókat? A Honi felderítésben Veszprémy László Bernát mutatta be az eddig jobbára ismeretlen részleteket a legújabb történettudományi eredményei alapján.

Talán semmilyen történelmi ügyünket nem lengi körül annyi misztikum, rejtély és hitbéli meggyőződés, mint az őstörténetünket. A magyar eredetkutatás kérdéseit a közelmúltig leginkább nyelvészettudományi elméletek alapján próbálták megválaszolni a történészek, ám az utóbbi bő másfél évtizedben ez a helyzet alapvetően megváltozott. Az oroszországi, ukrajnai, moldovai ásatási és kutatási lehetőségek megnyílásával rengeteg eddig ismeretlen leletet ismertek meg a magyar régészek, amelyek elődeink vándorlásának rengeteg részletét árnyalják, vagy helyezik új megvilágításba. Türk Attila, a BTK Magyar Őstörténeti Kutatócsoportjának vezető régésze segítségével Etelközön, majd az Urál lábánál fekvő Levédián keresztül egészen a hegylánc túloldaláig, a mai orosz–kazah határvidékéig, a Tobol és az Iszim folyók környékéig követjük időben és térben visszafelé őseink útját.

Sokat emlegetjük a Trianonnal kapcsolatos számokat, az elrabolt négyzetkilométereket, elcsatolt emberek tömegét, köztük magyarok millióit, ám beszélni kell az elvett ipari létesítményekről és bányákról, valamint az országunk tényszerű kirablásáról a megszálló románok, csehek és szerbek által elvitt gépekről, vagonokról, élőállatról és bármiről, ami mozdítható volt. Csak így lehet érzékeltetni, mennyire kilátástalan helyzetbe kerültünk 1920-ra – a kortársak közül jó néhányan úgy gondolták, a maradék Magyarország életképtelen, s így meg vannak számlálva a magyar államiság napjai. Mégis elkövettük azt a bravúrt, hogy túléltük ezt a csapást is, és az országnak folytatnia kellett az életét. A válságmenedzsment enyhe kifejezés arra a feladatra, amely Horthy Miklós és a korszak kormányai nyakába szakadt: egy gazdasági, társadalmi, külpolitikai, önbecsülési szempontból egyaránt padlóra taszított országot kellett kivezetni a reménytelen helyzetből. Ez azonban hihetetlenül látványosan sikerült, és két évtizeddel később már egészen más arcát mutatta az ország. Ennek az óriási teljesítménynek jártunk utána Ujváry Gábor, a Veritas Intézet történésze segítségével.

Miért irtotta ki Szent István a magyarság felét, amikor kereszténnyé térítette az országot? Bizonyos körökben rendre felmerül ez a közkeletű városi legenda, miközben a terjesztői bele sem gondolnak, hogy egyáltalán lehetséges-e ilyesmi, ha kicsit is ragaszkodunk a valószerűséghez, illetve ha Szent István ragaszkodott az országa működőképességéhez. Több szempontból is utánajártunk, évezredes távlatban hányadán áll a magyarság a kereszténységgel, és hogyan fér meg az intézményes vallás a kereszténység előtti pogány rítusokkal, amelyek közül éppen a húsvéti népszokások a máig legelterjedtebbek. Szász Péter történésszel végül annak is nyomába eredtünk, hogy igazi, nemzeti alternatívát kínálnak-e azok a hitrendszerek, amelyeket különböző modern próféták hirdetnek az ősmagyarok eredeti vallásaként.

Mátyás király személyét és uralkodását talán minden királyunkénál több legenda és hiedelem övezi. Az ő uralkodását fémjelző magyar nagyhatalmi státusz, majd a középkori Magyar Királyság Mátyás halála után mindössze egy emberöltővel bekövetkező teljes bukása drámai ellentétben áll egymással, az ilyen magasról ilyen mélybe zuhanásunkat nehéz visszafogott érzelmekkel tudatosítani. Alighanem ezért él még mindig a népi emlékezetben nagyon sok mesés történet főhőseként Mátyás király, ám nagy királyunk születése, trónra kerülése, megkoronázása és halála is bővelkedik a sorsszerűnek tűnő egybeesésekben, már-már misztikus „véletlenekben”. Uralkodásának eme ritkábban emlegetett összefüggéseiről Varga Tibor jogtörténészt kérdeztem.

Nemcsak könyörtelenül vívták az osztályharcukat, hanem szadistaként örömüket is lelték az egyszerű vidéki magyarok testi és lelki gyötrésében az 1919-es magyarországi szovjetköztársaság terroristái. A magyarellenes bűncselekmények sora azonban nem ekkor kezdődött, hiszen a később népbiztosként vagy más pozícióban hírhedtté vált gazemberek már az őszirózsás puccs megszervezésében, a háborúban meggyengült ország folyamatos bomlasztásában is vezető szerepet játszottak. A vörösterrorral párhuzamosan, majd utána pedig zajlottak a Magyarország területi épségét nem tiszteletben tartó cseh, román és szerb seregek iszonyú kegyetlenkedései, tömeggyilkosságai is a magyar nemzetiségű lakossággal szemben. Hazánk 1918–19-es, vérrel borított összeomlásáról beszélt Máthé Áron történész.

Mindenki fejből tudja, hogy Petőfi, Pilvax meg Nemzeti Múzeum, ha az 1848-as forradalomról van szó, hiszen mindenki túl van már jó sok, igencsak egyforma iskolai megemlékezésen. De azon túl, hogy a fellelkesült fiatalok körbejárták Pestet, közhírré tették a 12 pontot, és közben senki sem sérült meg, tulajdonképpen mi és hogyan változott meg 1848-ban? Egyáltalán forradalom volt-e ez, ha senki nem sérült meg benne? Szigorúan véve nem volt az, hiszen nem eredményezett törvénytelen hatalomváltást, a pesti megmozdulások után még minden maradt nagyjából a régiben. Még… Közben azonban a pozsonyi országgyűlésen zajlott egy alkotmányos forradalom, amely 1848. április 11-én valódi rendszerváltásba torkollott – nem erőszakos, hanem teljesen törvényes módon. Az erőszak csak utána következett, amikor a bécsi Udvar megszegte a megegyezést. Az 1848-as magyar rendszerváltás kevésbé közismert valódi története a Honi felderítés első adásában, ahol Vizi László Tamás történész volt Vésey Kovács László vendége.