A bántalmazás relativizálása

Török Csilla ma már szabad ember, és lassan, lépésről lépésre egyre közelebb is ahhoz, hogy boldog legyen. Ehhez szembe kellett tudjon nézni a múltjával, kiszabadulni a transzgenerációs áldozat szerepkörből. Felnőttként tudta meg, miért és mi elől menekül egész életében, miért keres biztonságot, egy családot helyettesítő közeget. A volt a szekta. Csakhogy, amikor a fundamentalista, szélsőséges vallási közösségben ő az oittani szigorú szabályok szerint kiterítette a kártyáit és beszélni kezdett arról: már 4 évesen szexuális bántalmazás elszenvedője volt a családban, most pedig veri a férje és válni akar, mindenki ellene fordult. Azt kapta, hogy a bántalmazás jó, mert alázatra tanít és ő bizonyára nem eléggé alázatos még, éppen ezért a bántalmazás, ami elszenved Isten akarata, fogadja el. Csillában az egyedüli biztonságot jelentő közeg támadása hatására csak fokozódott az önvád, míg egy nap rá nem ébredt arra, minden toxikus kapcsolatot le kell választani és ehhez első sorban önmagán kell dolgoznia.
Most egy Egyesület Királyságban él, a szekták természetét, valamint a szekták és az abúzus összefüggéseit kutatja, no meg könyvet ír a saját történetéről, arról, hogyan lehet ezt túlélni.