Jó emberek vagyunk, ha egy bűnözőn segítünk?

Van egy nagyon friss történet, ami leginkább a morálról szól, a közösségről, a felelősségvállalásról és a szeretetről – és persze a felelőtlenségről és a rossz döntésekről is. Vagyis a „jóemberkedésről”. Így, egyszerre. A kérdés pedig, amit a történet feszeget, az, hogy hogyan kell úgy segíteni másokon, hogy annak legyen értelme. De vannak más kérdések is, például az, hogy milyen az önzetlen segítség, miért segítünk másokon, és minden esetben kötelesek vagyunk-e civilizált, keresztény emberekként segíteni a másikon anélkül, hogy tudnánk, hogy kin segítünk? És mi történik akkor, ha kiderül, hogy akin segítünk, az egy elmebeteg bűnöző, de nekünk sok lájkot hozott az, hogy meg akartuk változtatni az életét?