Ilkei Csaba beszélget M. Kiss Sándorral és Cseh Gergő Bendegúzzal (III.), BPTV, 2007. VI. 20.

A sorozat III. adásában a szakemberek tovább folytatják az átmentett és eltitkolt állambiztonsági múlt elemző feltárását, rámutatva az 1990 utáni politikai elit mulasztására és cinizmusára. Arra a máig tartó szégyenteljes állapotra, hogy törvényes rendezés nélkül fenntartották a jogállamisággal ellentétes gyakorlatot, a tisztázatlanság és a bizalmatlanság légkörét, a zsarolás, az időzített lejáratás és az aktuálpolitikai haszonszerzés lehetőségét.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után az ÁVH visszafogadott állománya közvetlenül a szovjet elhárításnak dolgozik, Szerov hadseregtábornok KGB-s gépezete korlátlanul nyomoz, kihallgat, jegyzőkönyvet vesz fel, bíróság elé visz, így a Dudás-perben vagy a Tóth Ilona elleni eljárásban. A KGB törvénytelen tevékenységéről alig található levéltári irat az ÁBTL-ben, csak gyenge utalások olvashatók elvétve. Az orosz levéltárak megközelíthetetlenek.

Szó esik arról is: mi miért hiányos vagy hiányzik indokolatlanul az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, hogyan tartanak vissza iratokat a jogutód titkosszolgálatok. Például a volt belügyi hírszerzés (BM III/I. Csoportfőnökség) és a HM felderítői (MNVK/2) nyomán létrejöttek, amelyek elszántan és megmagyarázhatatlanul őrzik a kutatók elől a letűnt Magyar Népköztársaság és a Varsó Szerződés elavult titkait. (31 év elteltével sem változott a helyzet. Nem engedélyezett a szakemberek kontrollja, nincs válasz arra: kinek a politikai céljait szolgálja ez a poros szemlélet?)

Visszatérő kérdés: hova tűntek egyes iratok az egykori Állambiztonsági Nyilvántartóból, a papír alapú, a számítógépre vitt és a mágnesszalagokra írt adatok sora? Hogyan készült az állambiztonság a rendszerváltásra, milyen manipulációval, selejtezéssel, iratmegsemmisítéssel és mekkora káosz lehetővé tételével?
Mi történt 1990 tavaszán a hatalomváltáskor? Hogyan váltottak rendszert és kenyéradó gazdát néhány óra alatt a hálózati személyek százai? Miként hamisították meg múltjukat, s kaptak új beosztást és feladatot az új elnevezésű szolgálatoktól? Néhányan csak tegnap szereltek le, mások a mai napig ott vannak a háttérben, a pártok holdudvarában, megbízható kisegítőként, jól megfizetve, biztos nyugdíjjal.
S voltak-e ügynöklisták? Ilkei Csaba így válaszolt: „Ügynöklisták pedig voltak. Készíteni tilos volt őket, de a politika néha áthágta ezt a szabályt. Másrészt, akkor is voltak előrelátó emberek, akik másolatokat készítettek és kilopták az iratokat a hivatalos helyekről.” (Ma pedig csak addig nincsenek listák, míg össze nem állítjuk őket.)

Ilkei Csaba állambiztonsági könyvei az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában olvashatók: https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=ilkei