Ilkei Csaba beszélget M.Kiss Sándorral és Cseh Gergő Bendegúzzal (IV.), BPTV, Különös, 2007. IX.12

A mai napig sem sikerült felszámolni azt az amorális állapotot, hogy nem távoztak a közéletből sem az 1990 előtti állambiztonság hivatásos állományának tagjai, sem a volt hálózati személyek. Gátlástalanul hazudozás folyik a különböző televíziókban, egyrészt azért, mert arra képezték ki őket, hogy tagadjanak az utolsó utáni pillanatig, másfelől azért, mert nincs tisztességes kontroll, így a néző nem tudja: mi az igazság. De a műsorvezetők többsége is felkészületlen, politikai megbízóik lózungjait ismételgetik, képtelenek érdemi vitába bocsátkozni.

Mintha egy egész ország feledkezne meg szomorú történelmének tényeiről.
[ Emlékeztetőül: 1953 júniusában, az ÁVH hatalmának csúcspontján a börtönökben 40.734 elítélt, internált, letartóztatott tölti büntetését, közülük a dolgozó rabmunkások száma: 28.032. Az állambiztonsági szervek csaknem 1.2 millió embert figyeltek meg. 1950 márciusától 1953 júniusáig az ÁVH több mint egymillió büntetőeljárást kezdeményezett az ügyészségeknél, azok a bíróságokhoz 650 ezer vádiratot nyújtottak be, melynek nyomán 390 ezer elmarasztaló ítélet született. 1951-től 1953 júniusáig kihágási ügyekben a rendőrség 850 ezer büntető határozatot hozott. Öt év (1948-1953) alatt csaknem 400 ezer parasztot ítéltek el kizárólag „közellátási bűntett” címén, (kulákok). Kitelepítettek 13 ezer „osztályidegen” embert. Sokan bírósági ítélet nélkül tűntek el, egyesek a Szovjetúnióba hurcolva büntető táborokba kerültek. Akik ellen nem tudnak vádat emelni, azokat őrizetbe veszik és internálják. Összehasonlításképpen: 1914-ben, amikor Magyarország összlakossága 21.585.829 volt, mindössze 12.911 elítélt volt börtönökben!]

Ismét szóba kerül: az ÁBTL-nek, mint iratokat őrző levéltárnak, nincs joga ellenőrizni az iratokat keletkeztető titkosszolgálatokat: mit tesznek, vagy mit nem tesznek szabályosan az iratokkal, amíg azok a szaklevéltárba kerülnek. Így tárulnak fel sorra a törvénytelen „letéti” helyek, a rejtett fiókok, például a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának páncélszekrénye, ahol elkülönítve őrizték Medgyessy Péter érintett miniszterelnök dossziéinak egy részét. S amíg az ÁBTL szerepe csak formális, addig kalóz módon virágzanak a magánarchívumok, amelyekbe – gyakran a tartótisztek által – kilopott iratok kerültek.

Mivel kecsegtetett igen rövid idő alatt 2007-ben az un. Kenedi Bizottság szakértői feltáró munkája a Gyurcsány kormány megbízásából? – ezt is megvitatták a stúdió beszélgetés részvevői, hangsúlyozva azt a máig jogos igényt: tisztán kell látni a pártállami struktúrát: milyen elvek és utasítások szerint működtek a titkosszolgálatok 1990 előtt, fentről lefelé a párt-és kormányhatározatok szerint, a felelősség sorrendjében.

Az átvilágítási törvény hiányosságai és megtévesztő eredményei félrevezették a közvéleményt, a figyelemelterelést szolgálták, nem a múlt tisztázását. A tartótisztek a bíróságok előtt hazudoztak összevissza, mentették egykori beszervezettjüket, az un. szakértők – régi állambiztonsági tisztek - pedig jól megfizetett módon végezték szerecsenmosdató feladatukat.

A kutatók munkája nyomán feltárt és megnevezett érintett személyek lelepleződésének pedig semmilyen következménye nem volt és a mai napig sincs, karrierjüket tovább építették jobboldali pártok és kormányok. Köztük került szóba többek között „Krakus” és „Gyula” ügynök, vagy Szokolai Zoltán („Havasi”), aki MDF képviselőként a Nemzetbiztonsági Bizottság alelnöke lett, majd amikor hamis gombnyomogatóként (más szavazati lehetőségének jogtalan kihasználásáért) lebukott, s távoznia kellett a parlamentből, Boross Péter belügyminiszter ölelte keblére és alkalmazta a BM-ben saját kabinetirodájának munkatársaként.

Zavartalanul épültek 1990 után is a hálózati személyek életútjai a súlyosan fertőzött MÚOSZ-ban is. A KGB felügyelte prágai központú Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ) legaktívabb tagjaként a Magyar Újságírók Országos Szövetsége a BM III. Főcsoportfőnökség szoros befolyása alatt működött, elnökségi tagjai, bizottsági vezetői, hivatali apparátusa többségének beszervezésével Róbert (Róth) László elnöktől (belügyi hírszerző szt-tiszt) Oláh Éva ügynökig („Fekete Edit”) csaknem 40 kiemelt hálózati személy közreműködésével, élükön a Szovjetúnióban tanult és kiképzett elvtársakkal.

Ilkei Csaba állambiztonsági könyvei az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában olvashatók: https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=ilkei