Ilkei Csaba beszélget Síklaky Istvánnal és Drábik Jánossal, BPTV, "Vendégünk", 2003. XII. 10.

1 year ago
8

A hetvenes évek végén tette közzé a Római Klub „A Növekedés korlátai” című nagy hatású tanulmányát. Többeket rádöbbentett arra, hogy a globalizálódó kapitalizmus tarthatatlan, összeomlása szükségszerű.

Magyarországon 2003-ben megjelent egy akkor 76 éves közgazdász, informatikus, politikus: Síklaky István (1927-2005) könyve: „Létbiztonság és harmónia”. Azzal az ajánlással küldte el nekem, hogy kötete egy természetes és józan társadalom hazai megvalósításának tervét tartalmazza. A humanista értelmiség számára egyszer eljön a cselekvés órája. Könyve az e pillanatra való felkészüléshez kíván hozzájárulni. Azt kérdeztem tőle: melyik lesz ez a történelmi pillanat, s mikor?

Az ország kiárusítóitól, az újgazdag menedzserrétegtől hamar megkapta a fölényeskedő kritikát: „populista fantazmagória”.

Az Orbán-Torgyán kormány (1998-2002) után Medgyessy Péter kormányzása idején (2002. május 27 - 2004. szeptember 29) vagyunk: tarol a tőke szabad áramlása, válságban a nemzetgazdaság, az ország kiszolgáltatottsága napról napra nő, a magyar érdekeknek nincs igazi képviselete. A baloldali liberális közgazdászok a privatizáció felgyorsításával akarják ismét profitérdekeltté tenni a tőke és a szabadpiac meghatározó erőit, a magánvagyonokra épülő nemzetközi pénzintézeteket és a multinacionális nagyvállalatokat. Ezért kell takarékoskodni, visszafogni a beharangozott jóléti rendszerváltás lépéseit, a béreket, a nyugdíjakat, a szociális juttatásokat, a belső fogyasztást, s ezért kell határozott nemet mondani a lecsúszottakról, a versenyképtelenekről gondoskodni akaró állam ideájának.

És ekkor jön a civil politikus Síklaky, aki azt állítja könyvében, hogy sem a GDP, sem az export és a beruházás növekedése, de a külföldi tőke beáramlása sem jár együtt az általános jóléthez való közeledéssel. Ellenkezőleg: a gazdagok tovább gazdagodnak, a szegények tovább szegényednek. A tőke az állam fölé kerekedik, a gazdasági háttérhatalmak egységes világuralomra törekszenek, a globalizáció ember-és közérdekellenes módon felszámolja a kis nemzetállamokat, s miközben tönkreteszik a természetet, az élet ökológiai alapjait, - újragyarmatosítják a földrészeket.

Ezért is van szükség új gazdaságtanra, társadalmi berendezkedésre, a természethez való visszatalálásra a létbiztonság és a harmónia jegyében, - hangsúlyozza Síklaky, hivatkozva Drábik János jogász, író, szerkesztő tanulmányaira is.

Ők ketten mutatnak rá a lényegre:

a., Az állandó gazdasági növekedés lehetetlen, ökológiai és szociális katasztrófához vezet. A GDP hamis mutatója a társadalmi összteljesítménynek, mert ez a tényszám az összpénzforgalmat fejezi ki.
b., A tőke szabad áramlása nem segít és nem kívánatos. Mert egyre nehezebb megszerezni és megtartani a vándorló tőkét, amely nem feltétlenül abba az ágazatba ruház be, amely a leghatékonyabb a nemzetgazdaságokban.
c., Hamis feltételezés az, hogy a minél több export, tehát a minél pozitívabb külkereskedelmi mérleg vezet a jóléthez, tekintet nélkül a belföldi fogyasztók érdekire.

Ezzel szemben Síklaky szerint a létbiztonság és a harmónia megteremtéseinek eszközei a következők:

1., A gazdasági szuverenitás, a pénzügyek feletti állami főhatalom megszerzése. Ehhez módosítani kell az MNB-ről szóló törvényt.
2., A társadalom nagy többségének érdekeit szolgáló adórendszer, szociális ellátás, külkereskedelem, egészségügy, oktatás, kutatás-fejlesztés, a gazdaságos termelésbővítés finanszírozása.
3., Nemzeti érdekeinkkel szemben álló nemzetközi kötelezettségeket nem szabad vállalni, az ilyen korábbi szerződéseket fel kell mondani.
4., Nem a növekedés az elsődleges, hanem az export és a belső piacra való termelés összhangjának megteremtése után a stabilitás, a biztonság, a minőség javítása, az ökológiai követelmények teljesítése.
5., Ehhez a gazdaságpolitikához társadalmi kontroll kell, amely lehetetlenné teszi, hogy elfogadjuk az „erkölcstelen, de jogszerű” felfogást, s azt, hogy „más a választási program és más a kormányprogram”.
6., A legsürgetőbb feladat annak megelőzése, hogy „az országunk kiszolgáltatottságának fenntartásában érdekelt erők kárt tegyenek gazdaságunk döntő területein. Ennek eszközei: egy földvédelmi és egy munkahelyvédelmi törvény, ezek egyúttal megindítják az egészségesebb tulajdonszerkezet kialakulását is.”

Kérem, döntsék el: mennyire volt illuzionista a szerző, s maradt e némi tanulsága napjaink számára.

Ilkei Csaba

Loading comments...