Ilkei Csaba beszélget Drábik Jánossal és Mándoki Andorral, BPTV, "Vendégünk", 2006. X. 11.

Magyarország társadalmi, gazdasági, pénzügyi, továbbá szellemi, lelki, morális leépülésének, elszegényedésének valódi okai nem a jelentéktelen és kisszerű hazai politikai pártok csatározásai körül keresendők. A bábokat máshonnan mozgatják, a sakktáblák játszmáit máshonnan irányítják.

Többször hangsúlyoztam már alaptételemet: a nemzetközi pénzintézetek és multinacionális nagyvállalatok magánvagyonára épülő pénzoligarchia kormányok felett álló globális hatalom, amely egyúttal – a nyilvánosságot és a demokratikus döntéseket kerülő – titkos szervezetek központilag irányított hálózata is. Ennek a világhatalomnak legfőbb eszköze a pénz és az eladósítás uzsorakamattal. Így van ez 1891 óta, amikor Lord Rothschild angliai központtal létrehozta a Rhodes Társaságot és annak legbelsőbb irányító testületét, a Round Table-t, teljesítve ezzel Cecil Rhodes angol pénzmágnás azon végakaratát, hogy a világ legnagyobb bankjai által ellenőrzött modern világtársadalmat hozzanak létre.

A pénzuralom alapjain terjeszkedő neoliberális világrend leggyakoribb áldozatai a kis nemzetállamok, melyeket antidemokratikusan létrehozott, ellenőrizhetetlen nemzetek feletti szervezetekbe kényszerítenek be. Az uzsoracivilizáció tendenciája tartósan megmutatkozik a következő ellentétekben:
- termelőgazdaság helyett pénzgazdaság,
- teljesítmény helyett spekuláció,
- emberközpontú gazdaság helyett pénzközpontú,
- ellenőrzött közhatalom helyett ellenőrizhetetlen magánhatalom,
- érdemi, tartalmas demokrácia helyett formális és kiüresedett demokrácia.

A pénzoligarchia által kiválasztott elit igazi hatalma a pénz feletti korlátlan ellenőrzésből fakad. 1913-ban sikerült rávenni az amerikai törvényhozást, hogy adja át az ország pénzkibocsájtási jogát, hitelrendszerét a Federal Reserve Bank (FED) nevű magántulajdonban lévő központi banknak. Így szabadult meg a pénz a kötelező aranyfedezetétől. S az amerikai elnökök fölött azóta trónol a magántulajdon kiszámíthatatlan háttérhatalma, amely ellentmondást nem tűrő befolyását Kelet-Európa leigázásával tervezi tovább építeni. Ehhez azonban szüksége van a nemzeti elitek árulására, behódolására, például a nemzeti vagyon kiárusításával, az állami vállalatok tönkretételével, külföldieknek történő átjátszásával.

A harmadik világháború elmaradt, szerepét a pénz pusztító ereje vette át, érvényesítése a globalizációval zajlik. Akinél a pénz van, az terjeszkedhet.

Mindezzel szemben dolgozta ki a Nemzeti Összefogás Programját a beszélgetés egyik részvevője: Mándoki Andor, akkor 86 éves mérnök-közgazdász, kifejtve, hogy idegenek helyett a magyarok érdekeit szolgáló új gazdaságra van szükség. Elég volt abból, hogy 1990 óta kergetnek adósságcsapdába a befektetők, a multik, a bankárok. Hitelek felvételére kényszerítenek, uzsorakamattal sanyargatnak, követelik a gyenge forintot és az inflációt, s végül a földjeinket akarják megszerezni. Egy túlprivatizált országban túlteng a külföldi tőke és aránytalanul nagy a befolyása, érdekeit sajnos érvényesíteni tudja a törvényhozásban is. A spontán privatizáció, a vagyonátmentés, az olajszőkítés, az eladósítás után nem épülhet a jövő generációinak terhére az Új Világrend Magyarországon még több hazugsággal, népbutítással, anarchiával.

De nekünk nem kellett a Milton Friedman, Nobel-díjas közgazdász ajánlotta elmélet és módszer sem – amit Drábik János pártfogolt -, helyette ránk ragasztották a konvergencia programot. Minden áron és eszközzel, figyelmen kívül hagyva egy elszegényedett, testileg, lelkileg, szellemileg, morálisan leépült társadalom teherbíró és öngondoskodó képességét, megannyi szociális segélykiáltását.

Majd jött a megváltó gondolat: a mélypontról való kilábalást az uniós csatlakozás jelenti. Ma ott tartunk, hogy már tegnap ki kellett volna lépnünk. De az értelemellenes, abszurd agyament gondolkodás abnormális gátlástalansággal és páratlan médiatámogatással rohan tovább a teljes felbomlás és pusztulás felé.

Ilkei Csaba