Tóth Krisztina: Vonalkód. Magvető, Budapest, 2006

Vonalkód – ez a különleges jel díszített mindent, ami a hetvenes években Nyugatról érkezett. Ez az időszak alakította ki Tóth Krisztina generációjának értékrendjét, ízlésvilágát – és kitörölhetetlen félelmeit, megváltoztathatatlan reflexeit. A Vonalkód novelláiban egyik legnépszerűbb költőnk a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg e kort: részvéttel, de nem sajnálattal ír szorongásról, kitaszítottságról, „hiszen gyereknek lenni még így is jó volt. Valamennyire.” | Megjelenés: Magvető, Budapest, 2006 | ISBN: 978-963-142-613-7 | Felolvasta: Pelsőczy Réka

15/01. Lakatlan ember (Határvonal) (00:17:35)
15/02. A tolltartó (Irányvonal) (00:17:02)
15/03. Vaktérkép (Életvonal) (00:18:10)
15/04. A kerítés (Vérvonal) (00:20:46)
15/05. Hangyatérkép (Útvonal) (00:15:46)
15/06. A kastély (Élvonal) (00:24:09)
15/07. Langyos tej (Vonalkód) (00:30:38)
15/08. Fekete hóember (Vonalháló) (00:16:32)
15/09. Melegpadló (Vonaljegyek) (00:17:18)
15/10. Hideg padló (Színvonal) (00:48:42)
15/11. Egy boszorka van (A vonal foglalt) (00:21:30)
15/12. Ez itt minek a helye? (Bikinivonal) (00:13:28)
15/13. Szeretek táncolni (Záróvonal) (00:18:09)
15/14. Take five (Törésvonal) (00:42:53)
15/15. Miserere (Húzni egy vonalat) (00:18:16)