Moravia, Alberto: A ​leselkedő. Európa, Budapest, 1988

A cselekményében, helyszíneiben alig változó regény főhőse a harmincöt éves Dodo, "a leselkedő" franciatanár, aki minden pillanatban mintha egy képzeletbeli kulcslyukon át nézné és csak ily módon látná az őt körülvevő világot. Így mesél nap mint nap ismétlődő Tevere-parti sétáiról. A római Szent Péter-bazilika fölé képzelt atombomba gombafelhőt is ekként írja le, szinte tárgyi bizonyítékul az atomhalál ellen, hogy legyőzhető legyen az örökkön újraszülető rettegés és félelem. Dodo tipikus értelmiségi figura lehetne, de épp a leselkedés, a filozófiai értelemben vett és kifejtett "kukkolás" az, ami megkülönbözteti a nagy gondolkodóktól. Ő a szemével éli az életet. A részletező, objektív leírások szerves egységben az olykor meditatív, máskor irodalmi elemzésekkel - mind a "voyeur kíváncsiság" lélektanát bontják ki, ahogy Dodo önmagát, feleségét, házassságuk válságát, valaha híres tudós, most nagybeteg apját figyeli, vizsgálja. "Szemügyre veszi" a mindennapok történéseit és szereplőiket, hogy végkifejletként különös, mégis jól érthető párhuzamot vonjon tény, realitás és teremtett belső valóság között. S mindezt oly magától érthetődőn, ahogy például a tanítványainak elemzett erotikus Mallarmé-vers négernő hőse éled újjá képzeletében egy séta alkalmával megismert néger lány démoni szépségében. "Eltöprengek a kukkolás felfedezés jellegén: a voyeur nemcsak azt lesi, ami tilos, hanem azt is, ami előtte ismeretlen, a kukkoló tehát az ismeretlen föltárására törekszik." - vallja hősünk. Moravia emberi értékeket, tulajdonságokat, jellemeket szembesítő könyve az érzékelés és tudatosulás folyamatát ábrázolja. Mindazoknak ajánlható, akik a műélvezet mellett a filozofikus gondolkodás lehetőségét is várják a modern irodalmi alkotásoktól. | Fordította: Magyarósi Gizella | Felolvassa: Bodor Tibor (1989. április)