Ambrus Zoltán: Giroflé és Girofla (Rádiójáték)

A leggyöngédebb regény és a legszebb szerelmi történet. Az ember halk, finom rezdülésű dolgokra gondol, melyeket félig átélt, félig átálmodott, s amelyek a távolság sugártörésében mindig szebbek, jelentősebbek lesznek számára, olvasmányokra, melyeknek lelke beleszivárgott életébe, őszi tájakra, melyeknek ezer sárga színe fölött alkonyati ködök lebegnek... szép szomorúságokra. Talán egy melódia, melyet egy százszor szeretett fehér kéz vert ki a billentyűkön - a szobába zöld függönyökön szűrődött a délutáni fény - valami eltávozásra, éjjel, egy néma vidéki vasútállomásról, mikor a vasbika a sötét messzeségbe fúrja barna fejét, csupa búcsúzásra, csupa színehagyott érzésre, melyek alig jelentenek valamit s amelyek mégis a legérzékenyebb ember lelkiéletét holdudvarként sugározzák be. Egyszerű szerelmi történet, amit Ambrus Zoltán Giroflé és Girofla-ban elmond, de ahogy egy ilyen szerelem keletkezik, ahogy átviharzik két ember fölött, kik az elbeszélés során közel férkőznek hozzánk, ezt nálánál szebben senki sem mondotta el. | Szereposztás: Mécs Károly, Seress Zoltán, Vándor Éva, Szerencsi Éva, Bodor Tibor, Antal lászló | Dramaturg: Vágó Péter | Zenei munkatárs: Hegedűs Emmi | Rendezte: Csajági János