Almássy [Gyöngy László István]: Vágytól az ágyig. Népszava, Budapest, 1990

Mozdulatlanul feküdtem az ágyban, és úgy tettem, mintha aludnék.Arra vártam, tűnjenek el végre, hogy felkelhessek és dolgaim után lássak. Csupán azért viselkedtem ennyire tapintatosan, mert nem akartam zavarba hozni a bátyámat, akivel válása után kénytelen voltam új megosztozni a falatnyi szobán. Ámbár, ha jól belegondolok, benne nem sok tapintat lehetett irántam, mert felhozta hajnalban ezt a k*rvát, és azóta nem álltak meg egy pillanatra sem, recsegtették az ágyat, cuppogtak, hörögtek és nyikorogtak. Nem tudom, mi a francot gondolt a bátyám, hogy ennyi zajra nem fogok felébredni... Mindenesetre minálunk nem volt szokás eddig a nyilvános szeretkezés. Magánügyként kezeltük, nem okoztunk vele kényelmetlenséget a másiknak. | Felolvassa: Gépész (2014)