Christie, Agatha: A három vak egér. Kossuth-Mojzer, Budapest, 2010

Agatha Christie ebben a krimijében is - hasonlóan más olyan remekműveihez mint pl. a Tiz kicsi néger vagy az Egy marék rozs - csodálatra méltó leleményességgel dolgozta bele a cselekménybe kedvenc angolszász gyermekverseinek, mondókáinak egyikét. Ez a tipikusan christie-s alapszituációban játszódó történet az írónő hosszú és sikeres pályájának derekán íródott. A mű színpadi változata Az egérfogó címen vált világhírűvé és avanzsált időközben a színháztörténet leghosszabb ideig játszott darabjává. Egy téli napon a kis vendégfogadóba egymás után érkeznek a vendégek: a kócos, vörös hajú, epezöld kockás nyakkendőt viselő, kaján vigyorú walesi fiatalember, Christopher Wren; az agresszív, parancsoláshoz szokott és a kákán is csomót kereső, zord külsejű Mrs. Boyle; a katonás eleganciájú, keménykötésű, magáról semmit el nem áruló Metcalf őrnagy; és a pipiskedő, a hölgyeket szatír módjára vizslató külföldi, Mr. Paravicini. A panziót vezető újdonsült házaspár, Giles és Molly Davis a nagy munka közepette tán észre sem veszi, milyen különös alakok szálltak meg náluk. Azután az intézményt egy hatalmas hóvihar elvágja a külvilágtól. Ám az aggodalom akkor hág a tetőfokára, amikor a rendőrség embere mégis eljut a vendégházba. Az ifjú Trotter őrmester ugyanis azért tette meg ezt az emberpróbáló utat, hogy beszámoljon az egybegyűlteknek egy-két napja történt gyilkosságról, s hogy közölje, a tettes itt van, és újból ölni készül... | Fordította: Molnár Gabriella | Felolvassa: Csankó Zoltán