Karantenvlog

Kinyírta a Pestisrácok.hu 120 000 ezer követővel rendelkező oldalát a Facebook. Az okok és az indokok körül teljes a homály, a Meta stratégiájának része, hogy teljes bizonytalanságban tartja a felhasználót, legyen az cég, ember, egyesület, hírportál, vagy akármilyen csoport azzal kapcsolatban, hogy mi is a törlés oka. Kénytelenek vagyunk szembesülni vele, hogy gyarmatosították a virtuális környezetünket és persze az adatainkat. Amikor regisztráltunk a Facebookra, hozzájárultunk az adataink felhasználásához. Azt viszont nem gondoltuk volna, a Facebook sem mondta, hogy ezután majd ő határozza meg, hogy milyen adatok, cikkek, hirdetések, képek jutnak el hozzánk és nem mi. Nem gondoltuk ezt végig. Rászoktunk, de nem arra, amire mi akartunk, hanem arra, amire ők akarták. Szabó Gergő és Bálint Botond a Kocsmai igazságokban.

Gyurcsány Ferencék beálltak Karácsony Gergely mögé, de ezt nyilván nem teszik ingyen. Vajon mit tud még ajánlani a támogatásért cserébe a szerencsétlenkedő Karigeri, miután minden Feriék kezében van?

Tipikus kommunista események tanúi lehettünk ismét, amikor az elvtársak ismét egymásnak estek, hiszen vége Donáth Anna baráti pertuinak az Apró-klánnal, a bolsevikoknál ciklikusan előkerülő szalámizás elérte a frontvonalakat. A Donáth és Apró család harca még az ötvenes években kezdődött, azóta annyi változott, hogy már nem tudják egymást széklábakkal agyonveretni, vagy felakasztatni, még börtönbe se nagyon sikerül benyomni a veszélyessé váló elvtársat. A Karantén pedig lélegzetét visszafojtva figyelte az újabb nagy balhét, ami ezeknél az embereknél mindig előjön. A közös konc ígérete ugyan egy ideig együtt tartja a bandát, egy a vörös zászló, egy a proletár tábor, azonban, ha nincs sikerélmény, rögtön egymással számolnak le, mert valamit azért kell csinálni. Donáth Anna, a Momentum valódi elnöke megmondója hetek óta szidja a Demokratikus Koalíciót, hasonló düh árad a szavaiból, mint azoknak az embereknek, akiket megnyomorított a Gyurcsány-szekta. De mennyire hiteles ez? A Karantén szerint semennyire, hiszen Donáth ismét hülyének nézi az embereket, másfél évvel korábban ugyanis az összefogás erejére hivatkozott, a közös ellenzéki kormányzásra, ahol végre a becsület és a tisztesség kerül hatalomra. Vajon milyen kormányzás lett volna ez, milyen tisztesség, amikor azok kezét fogta, akik a mostani szavai alapján hazug és tisztességtelen emberek, akik átverték a magyarokat. Ezek után hogy higgyen neki bárki? Hazugságról beszél az a Donáth, aki letagadta, hogy a magyargyűlölő Jourovával egyeztet, majd pár nappal később lebukott, egy momentumos konferencián ugyanis elismerte, hogy három naponta hívják egymást Jourovával. A Karantén szót ejt a magyar fociról is, arról, hogy a baloldal jó része saját magát zárta ki a közös szurkolásból, valamint a DK újabb "szociáldemokrata" agymenése is bekerül adásunkba. Végül Peti bohóc zárja a Karanténvlogot, hiszen a levitézlett exjobbikos népgyűlést hirdetett, ahol húszan akarták a Duna virtuális jegén királlyá koronázni a krumplikirályt. Tartsatok most is velünk iratkozzatok föl csatornáinkra!

“Kell egy csapat!” És most van. Szeretnénk kiélvezni ezt az elmúlt évtizedekben nem megszokott helyzetet, de van az országnak jelentős számú olyan lakója, akiket nagyon zavar minden közösen megélt pozitív élmény. A Farkasházy Teddyk, Dobrevek és a régi komcsi, magyar fociban heréskedő, semmihez nem értő mocsárlények világa ez. Nem a magyarok, nem is az ország, hanem egy szűk kisebbség életérzése ez. Nehogy már mások jól érezzék magukat. Nehogy már önfeledten jól érezzük magunkat, nehogy már feltétlen és kikezdhetetlen legyen az a pillanat, amikor megéljük az összetartozásunkat! Mi jól akarjuk és jól is tudjuk érezni magunkat, őket meg mindkettő nagyon zavarja, mert nekik a képességük sincs meg egyikre sem. A válogatotton is látszik, hogy megváltozott az ország és a nemzet lelkiállapota, tudunk, akarunk nyerni és most már az apróságok is passzolnak, már nekünk kedvezően pattan a labda, az ellenfél érzi azt, hogy ez már nem jön össze neki.

A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya kijuttatta a focicsapatot az Európa-bajnokságra egyenes ágon. A győzelem után sejtelmes üzenetet küldött azoknak a magyaroknak, akik nem szeretik a magyar válogatottat. Vajon Farkasházy Teddy és Momentum magyargyűlölői, esetleg a Dobrev-klán is érintve érezheti magát?

Immár három és fél éve kezdődött a Karanténvlog pályafutása, bő két éve pedig a YouTube-on is rajta vagyunk. A videómegosztón töltött teljes időszak a folyamatos fejlődésről, és egyben az állandó túlélési harcról szólt a vlog életében, amely az utóbbi napokban csúcsosodott ki, amikor egymás után két videónkat is törölték. Az illegális migráció és a muszlim hódítás veszélyeit taglaló anyagunk néhány óra elteltével, gyűlöletkeltés címszóval került törlése, közben ennyi idő alatt is több ezren nézték meg a videót a Youtbe-on. A Google nyilvános videómegosztója ugyanis hiába nyíltan és elkötelezetten liberális, éppen a saját elveivel megy szembe, amikor minden, a sajátjával ellenkező véleményt tilt, töröl és földbe döngöl. Jól tudjuk, hogy milyen aljas módszerekkel, fittyet hányva a józan észre törölték a PestiSrácok.hu YouTube-csatornáját 60 ezer feliratkozóval, és azt is tudjuk, hogy számos jobboldali, a nemzeti oldalhoz tartozó vlogger és influenszer jár hasonló cipőben. De akkor miért vagyunk még mindig az ő csatornájukon, miért pitizünk, hogy túléljük, miért mi alkalmazkodunk az ő szabályaikhoz? Hiszen tudnánk mi saját platformot is létrehozni, ahol valóban szólásszabadság lenne és nem a diktatórikus hajlamait kéjesen gyakorló baloldal döntene arról, hogy mit mondhatunk és mit nem. A kérdés nem új, válaszok azonban még nincsenek meg. Az utóbbi időben egyre többször halljuk egymástól, hogy "remélem nem tilt le a YouTube", illetve sokan jegyzik meg cinikusan, félig viccesen, hogy ha egy-egy gondolatot ki mernének mondani valamelyik "független" videómegosztón vagy közösségi oldalon, egyből megbélyegeznék, tiltanák vagy akár meg is szégyenítenék őket. Észre sem vesszük, de már abban a világban élünk, amitől közben félünk, hogy el fog jönni, mégis, már egy ideje benne élünk. Mert nagyon sokan már most sem merik kimondani a gondolataikat, még akkor sem, ha azok egyáltalán nem ütköznek semmilyen erkölcsi normába. Hányszor érkeznek a szerkesztőségünkhöz is titokban írt levelek multicégek alkalmazottaitól, akik az eszement LMBTQ-propagandát kötelezően kell, hogy bebiflázzák a munkahelyükön. Nem hogy nem mondhatnak ellent, még mosolyogniuk is kell hozzá. Ez lenne a híres szólásszabadság? Ez lenne a liberális demokrácia győzelme, amikor egy törpe kisebbség mondja meg, hogy mi a jó és mi nem az, ettől pedig nem lehet eltérni? A liberálbolsevik cenzúra kegyetlen és nem ismer kíméletet, ezt megtanultuk évek alatt, mégsem tanultunk belőle túl sokat. Nem véletlenül mondják az emberek, hogy lassan már meg sem lehet szólalni. Lassan? De hát már most sem lehet. Kivéve, ha az újliberális maszlagot terjeszted, ha a devianciát élteted és lázadsz a normalitás ellen. Ilyenkor még dicséret is jár. Ellenkező esetben azonban azzal szembesülünk, hogy elképesztő cenzúrával állunk szemben. A Karanténvlog hosszas és sziszifuszi munkával, nulla forint ráfordítással növelte a táborát bő két év alatt, közel 9.000 feliratkozónál járunk a Youtube-on, de láthatóan már ez is sok a liberális törzsfőnököknek. Ők ugyan kegyesen megengedik, hogy a videómegosztóikra regisztráljunk, sőt még növekedni is hagynak, ám itt megálljt parancsolnak. Ha egyre több a követőd, egyre aktívabbak, az büntetést érdemel. A két év alatt szinte végig automatikusan korlátozásokkal indultak a videóink, akkor is, ha karácsonyi hópelyhekről beszéltünk, így minden videónál egyből fellebbezéssel nyitottunk és általában napokkal később a Youtube sem tehetett mást, belátta, hogy a karácsonyi hópehely tényleg nem gyűlöletkeltő. Ebben éltünk és hiába zsörtölődtünk, teljesen természetessé vált, hogy ez így működik. Miközben elképesztően deviáns, életellenes liberális videók kerülhetnek fel bármilyen korlátozás nélkül, nekünk a liberális fősodor ellenében azért is elnézést kell kérnünk, hogy létezünk, arra pedig esélyünk sincs, hogy egyetértésre jussunk: mi nem úgy gondolkodunk, ahogyan ők, de a szólásszabadságba ez belefér. Mégis, ők döntenek arról, hogy mit tehetünk, mi pedig engedelmes birkaként termeljük nekik tartalmainkkal a pénzt, míg kellően kifejlődve a vágóhídra küldenek bennünket, és mi ráadásul előre tudjuk ezt, de becsületesen dolgozunk a kivégzésünk pillanatáig. Ők pedig kiröhögnek bennünket. Az utóbbi egy-két évben talán megmozdult valami, hiszen egyre több olyan ötlet került napvilágra, ami világszerte jobboldali közösségi oldalak és videómegosztók létrejöttét vizionálta, és születtek is új platformok. Ilyen például az amerikai Rumble, ahol már egyre több magyar felhasználó is található, még sincs meg az átütő erő egyelőre. Nem tudunk együtt mozdulni, ott vagyunk a Facebookon, a YouTube-on, mert megszoktuk. Rengeteg vitát is generált az új jobboldali platformok ötlete, hiszen egyesek szerint így elzárjuk magunkat a többiektől, nem tudjuk eljuttatni a hangunkat olyan emberekhez, akik meggyőzhetők, ám egyelőre inkább kényelmesen, a megszokott oldalakon fogyasztják a tartalmakat. Érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy ha jól megy egy platform, akkor az sok olyan embert vonzhat, aki jelenleg a Facebook és a Youtube divathullámán lovagol. A mostani felállás és bezártság azonban nem engedi, hogy elegendő embert megszólítsunk, hiszen ha kicsit is virágoznak és fejlődnek a jobboldali orgánumok, liberális tartótisztjeink egyből lépnek és lecsavarják. Mi pedig hagyjuk. Ez tehát zsákutca, tragikusan semmibe vezető út, ami maximum a túlélést segíti elő, a fejlődést és a társadalomnak küldött üzenetek szélesítését nem engedi. Ebből kell kilépnünk, hiszen a normalitás nálunk van, mi valóban kellően színesek és sokrétűek vagyunk, használjuk ki, és ne engedjük, hogy a hangunk csupán pusztába kiáltott szó legyen, mert a liberális mainstream, az újbaloldali üresség szólamai nem fognak alább hagyni. Törjünk ki a bezártságból!

Érdekes, amikor a csúnyán megbukó és a magyar emberek által elzavart Gyurcsány-klán beszél percemberekről és perckormányról. Az országot tönkretevő kommunista leszármazottak most is az alternatív valóságba menekültek, és ezzel tömik követőik agyát, hiszen Dobrev Klára, a bolygó megmentőjének szerepében tetszelegve azt rikácsolta, hogy bizony Orbán Viktor és kormánya percemberkék perckormánya. Igaz, tizenhárom éve van hatalmon ez a perckormány, akiknek az első évei azzal teltek, hogy Dobrevék elképesztő mocskától megszabadítsák a megkínzott és megtaposott országot és nemzetet. A Karantén pedig nem véletlenül húzta fel magát ismét a Gyurcsány-szekta érthetetlenül arcpirító hazugságain és alternatív valóságérzékelésén. Mostanában az is meghökkenti a politikai eseményeket figyelőket, hogy a két régi kommunista család leszármazottai egymást kenik be sárral, természetesen közben demokráciáról oktatva mindenkit. Donáth Anna, a kommunista Donáth Ferenc unokája ugyancsak megpróbál lyukat beszélni az emberek hasába, és szemtelen hazugságokkal igyekszik meggyőzni a politikától elfordult embereket, hogy most már tényleg itt a világbéke és az ingyen sör, na meg persze az örök élet, csak szavazzanak rájuk, tényleg megváltoztak. Végül az utolsókat rúgó szocialisták főkommunistája, a tanácsköztársasági jelvényekben pózoló Komjáthi Imre is tovább erősíti a "szociáldemokrata" tömböt, az eltűnőben lévő MSZP-nek ugyanis arra még van energiája, hogy személyenként 4-5 irodát tartsanak fel szerte az országban. Komjáthi szerint az MSZP az ellenzék motorja, mi pedig készséggel elhisszük, látva az eredményeiket. Nézzétek most is a Karantént és iratkozzatok föl a csatornára.